ÖRÖK NYUGALOMRA HELYEZIK KÁNYÁDI SÁNDORT
Szerző: Admin
ÖRÖK NYUGALOMRA HELYEZIK KÁNYÁDI SÁNDORT
A június 20-án, életének 90. évében Budapesten elhunyt jeles költő, műfordító, végakarata szerint szülőfalujában, Nagygalambfalván, a család sírkertjében lel majd végső nyugalomra. Hamvai fölött pénteken, július 6-án a helyi református templomban tartanak virrasztást este 7 órától. A temetési szertartásra szombaton, július 7-én, délután 3 órától kezdődően kerül sor. Az ökumenikus gyásszertertást Böjte Csaba ferencrendi szerzetes és Nagygalambfalva református lelkésze, Kányádi György Attila vezeti, a sírnál pedig Dávid Gyula irodalomtörténész mond majd beszédet.

Kányádi Sándor
(1929-2018)
 
Elment Kányádi Sándor, legnagyobb nemzeti költőink, Balassi, Petőfi, Arany János, Illyés Gyula méltó utódja,nagyjaink,Kós Károly, Márton Áron,Tamási Áron töretlenül hiteles szellemi örököse.

Kivételes költő, kikezdhetetlen erkölcsű és nagyszerű ember volt, a legismertebb, és a legszeretettebb. Mindenki „Sándor bácsi”-ja, a magyar nyelv és a magyar nemzet költőapostola. Benedek Elek egyenesági leszármazottjaként, karon ülőtől a botra támaszkodó öregekig mindenkinek, mindenüvé elvitte az Igét, ahol magyarok élnek szerte a világon, erdélyi, székelyföldi szülőföldjétől a Kárpát-medence magyar közösségein át Dél-Amerikáig. Vallotta és hirdette, hogy a költészetben testet öltő, egyedülálló és csodálatos magyar nyelvünk tartott meg minket ezer éven át, és megtart ezután is,hogy világunk oltalom alatt áll, hogy a magyar nép Isten választott népe, ahogy minden más nép is Isten választott népe, és nagyon kell szeretnünk a szülőföldünket, mert elveszíthető.

Költészete, mely ezer szállal kötődik a hagyományhoz és a mindennapi élethez, korunk legfontosabb kérdéseit fogalmazta meg, s mindig az élet igenlésével, egyetemes létbizalommal válaszolta meg azokat – a magyar irodalom olyan remekművei sorában, mint a Fekete-piros, a Halottak napja Bécsben, a Sörény és koponya, a Valaki jár a fák hegyénkölteményeiben, a Dél keresztje alattés aVannak vidékek ciklus verseiben.

Tiszta lélekkel, Pál apostol szavaival mondhatja: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam”. Hiszem, hogy második élete kezdődik, hogy hite, derűs szeretete, embersége, költészete bennünk és utódainkbanél tovább.

Sándor bácsi, nyugodjon békében!

P. Gy.

Kányádi Sándor, a Nemzet Művésze - az MMA archívumából

Pécsi Györgyi irodalomtörténész, a költőről készült monográfia szerzője, e fenti - több heti- és napilapban megjelent rövid nekrológja mellett - az alábbi szubjektív írással búcsúzikí Kányádi Sándortól, amelyet az Élő Székelyföld Munkacsoport felkérésére a Hargita Népe részére írt.

Sándor bácsi
 

Az én nemzedékem Magyarországon a hetvenes-nyolcvanas években a határon túli költőktől, íróktól tanulta a „határon túli magyarokat”. Tragikus és lélekemelő kor volt – világirodalmi rangú művekben végre a várt Erdély szólalt meg. Pontosan emlékszem megrázó és felzaklató találkozásomra Kányádi Sándor Szürkület (1978) kötetének Halottak napja Bécsben című versével. Húszévesen nem sokat tétováztam, vonatra ültem, elmentem Kolozsvárra, meghívtam Kányádi Sándort Szombathelyre a Tanárképző Főiskoláraegy találkozóra. A következő évben el is jött, Pestről kísértem, s onnantól meg voltam jelölve.

Sándor bácsi végül engem választott irodalomtörténeti monográfiája írójának. Egy kérése volt, hogy úgy írjam meg a róla szóló pályaképet, hogy egy középiskolás is megértse a szöveget (l. Petőfitől, de Einstentől is tanult stíldemokratizmus). A monográfia miatt sokszor megkereshettem, találkozásaink felértek egy szabadegyetemmel. Amit irodalomról tudok, érzékenységet, szemléletet, látást, hogy mi a költészet természete, az anyanyelv, a szülőföld értelme, mi az igazi arány és érték, hogy erkölcsöt, etikát nem lehet elválasztani az esztétikumtól, azt Sándor bácsitól tanulta. .2003-ban jelent meg a könyvem (könyvünk), Sándor bácsit eztán többször kísérhettem olvasótalálkozókra. Miről beszéljünk, kérdeztem. „Miről? Hát mindig ugyanarról. Nem tudok én minden találkozásra újat kitalálni, az ember boldog lehet, ha életében egy igazán fontos dolgot kitalál. Ha már kettőt, az az Úristen kegyelme.” Igen fonákul éreztem magamat, amikor a vendéglátóink megkértek, hogy mutassam be a költőt. „Elnézést, Sándor bácsit mindenki ismeri, engem kell bemutatni”, mondtam. Valamennyi találkozásunk frenetikusan sikeres volt – „karon ülőtől a botra támaszkodóig” mindenkit meg tudott szólítani az ő utánozhatatlan természetességével és közvetlenségével.
 
A nagygalamfalvi református templom tornyán fekete lobogó
hirdeti a gyászt, a templokertben - a házasulandók által -
ültetett fák pedig a folytonosságot jelzik
- Simó Márton felvétele

Egyik alkalommal (egyetlen napon) három távolabbi városba, Battyonyára, Gyulára, Békéscsabára mentünk. Korán indultunk Pestről, a sofőr én voltam, de Sándor bácsi navigált. Persze, elhúzódott mindegyik találkozás, mindenki szeretett volna vele pár szót váltani, Békéscsabára már estébe nyúlóan került sor. Vacsora? Ő ugyan nem éhes, de „sofőr nem indulhat el vacsora nélkül”, mondta. Diszkréten megkértem vendéglátóinkat, hogy olyan étterembe vigyenek minket, amelyik „időben” bezár. Úgy is lett… volna. A vacsorát hamar elköltöttük, Sándor bácsi persze szót váltott az egyik pincérrel, aztán a másikkal, aztán megköszönte a szakácsnak a kitűnő strapacskát, aztán egyszer csak azt vettük észre, hogy az étterem ugyan már bezárt, de a teljes személyzet és a záróra előtti vendégek mind körénk gyűltek és áhítattal hallgatják Sándor bácsit. Éjféltájt megkértem, döntse el, itt alszunk, vagy hazamegyünk, de ha hazamegyünk, kellene indulnunk. Indulunk, mondta, mert másnap az ország másik végében lesz több találkozója (másik sofőrrel). Hazáig nemcsak szóval tartott (újabb szabadegyetem), de a kátyukra is időben figyelmeztetett.

Biztos, hogy nagyon sokan elmondják, hogy barátságban, nagyon jó barátságban voltak Sándor bácsival (mindenki „Sándor bácsi”-jával). És igazat mondanak, mert nemcsak a költészete áll közel az élethez, de valóban mindenkit közel engedett, közel vonzott magához.

Hiszem, hogy mostantól második élete kezdődik, hogy hite, derűs szeretete, embersége, költészete bennünk és utódainkban élni fog tovább.

Összeállította: Simó Márton/ Élő Székelyföld Munkacsoport
 







TÁMOGASSA ADÓJA
2%-VAL AZ
ÉLŐ SZÉKELYFÖLD
EGYESÜLETET!
CIF: 36825602
Asociatia "Secuimea Vie"
537061 Atia nr. 127,
Jud. Harghita