Műemlékek közt Dél-Erdélyben - Sarmisegetuza-Regia és környéke (7.)
Szerző: Admin
Műemlékek közt Dél-Erdélyben - Sarmisegetuza-Regia és környéke (7.)
Hogyha Dél-Erdélyben jár az ember, még akkor is, ha székely, nem kerülheti el a római és a dák emlékhelyek meglátogatását. Mi ezen alkalommal Szászváros-hegyeit kerestük fel, és ott két dák várromot tekintettünk meg. Pontosabban a Kosztesd-Várhely (Costesti-Cetatuie) közelében található emlékhelyet és Sarmisegetuzát, amely a Kr. e. I. században, Burebista királysága idején az egyesített dák állam fővárosa volt. 

Köztudott, hogy a román nemzeteszme az itteni legendáriumból építkezik. Itt található a dákó-román kontinuitás fundamentuma.

Télen nem túl látványos várromokat látogatni, hiszen a maradványokat befedi a hó. A kosztesdi erődítmény meglátogatásakor azonban szerencsénk volt, hiszen a februári enyhüléskor épp a hóhatár alatt helyezkedett el. Mintegy 500 m tengerszint feletti magasságban található ez a hely. 

Rend és UNESCO-védettség

Érdemes tudni, hogy a környék hat dák emlékhelye az UNESCO Világörökség védelme alatt áll. Olyan szimbolikus hely ez, mintha Magyarországon Ópusztaszerre látogatnánk.

Megfelelően karbantartott megyei és községi utakon közelíthetjük meg Kosztesd-Várhelyet. 


A tulajdonképpeni várat és a benne lévő települést délről és nyugatról természetes akadályként védte a lombhullató fákkal sűrűn benőtt hegyoldal, amely gyalogszerrel csak nehezen közelíthető meg. Az északi és a keleti oldalon árok és földből kialakított töltés épült, amelynek tetején cölöp-sor és palánk tartotta távol az illetékteleneket. A vár belsejében két lakótorony maradványa található, amelyek alapja kőből, oldalfalai téglából készültek. Az egyik lakótoronyhoz 3 m széles lépcsősor vezet. A feltételezések szerint itt az egyik dák alkirály lakhatott, az objektum maga pedig Sarmiseghetuza egyik "elővára" lehetett, ahonnan a helyőrség képes volt észrevenni az érkező ellenséget és megakadályozni a kisebb létszámú portyázók támadásait.


Látszik, hogy a környező hegycsúcsokon levő további erősségekkel fennált az optikai kapcsolat, füst- és fényjelekkel tudtak egymással kommunikálni.


Ez a vár a Kr. u. 101-102-ben lezajlott dák-római háború során elpusztult. A régészek és a történetírók feltételezik, hogy sebtében felújították ugyan, de a 106-ban bekövetkezett újabb támadás során elpusztult és lakatlanná vált. Építőanyagának egy részét a rómaiak az általuk emelt őrtornyok és erődítmények létesítésekor hasznosították. A közeli Bucsumban található castrum kövei közt találtak innen származó darabokat.

Ötszáz méterrel magasabban - és egy másik évszakban (!) - található a főváros

A "központosított dák állam fővárosa" - ahogy szerették emlegetni a múlt rendszerben - jóval magasabban fekszik Kosztesd-Várhelytől. A "királyi" Sarmiseghetuza innen mintegy 29 km. Pontosabban a várromhoz vezető szerpentin előtt levő őrház sorompója található ekkora távolságra. Onnan még 2 km-nyi aszfaltút következik, majd újabb sorompó, amely mellett - baloldalt - rendezett és biztonságosan kialakított parkolóhely.


A látogatók innentől kezdve kizárólag gyalogszerrel közelíthetik meg a romokat, ahol minden évszakban 24 órás ügyelet és orszolgálat van, téli és nyári látogatási renddel.

Rövid, mintegy 1 kilométernyi gyaloglás után érkeztünk az őrség és a múzeumi személyzet bódéjáig. Valamilyen őrző-védő szolgálat két munkatársa, két múzeumi alkalmazott és két hegyimentő-csendőr teljesített szolgálatot. Tehát a lenti őrrel együtt, műszakonként minimum 7 személy "védi" Sarmiseghetuza várát.

A 19. század elején osztrák régészek tárták fel és mérték fel először
szakszerű tudományos eszközökkel a várat - sok kárt okoztak itt is a
'kincskeresők'
 
Amikor a jegyárusító fülke elé értünk, az okostelefon pontosan 1000 méteres tengerszint-feletti magasságot mutatott. Ez szerencse is volt ugyanakkor, mert itt szépen visszaértünk a télbe, s a -2 fokos hideg elég volt arra, hogy keményen tartsa a letaposott hóréteget, így biztonságosan körüljárhattuk az egykori főváros több hektárnyi területét. Ha leléptünk a kitaposott nyomvonalról, azonnal belesüppedtünk a térdig vagy olykor azon felül érő hóba. - Télen nem túl erős a forgalom - mondta a Hunyad Megyei Múzeum szakembergárdájához tartozó hölgy, aki éppen ügyeletes volt -, úgyhogy nem tudunk belépőjegyet adni, mert még nem érkeztek meg a következő szezonra érvényes tarifák...

Ily módon kedvezményesen, azaz ingyen járhattuk be a területet. Nem kértünk külön hangos-tájékoztatót - magyar nyelvű nem is volt -, az elég sűrűn kihelyzett tájékoztató-táblák és a térképek bőven elégségesek voltak... Ingyen léphettünk be, de azért egy pillanatra sem maradtunk magunkra, az egyik őr, talán maga is késői dák-ivadék - úgy 50 méteres távolságból - mindvégig diszkréten követett.


Először az egykori vár területére érkezik az ember, majd úgy 100 m után következik az a két plató, ahol egykor a szentélyek helyezkedtek el, aztán a déli és a keleti oldalon - a majd' két évezred során újra "beőserdősödött" területen -, többtucatnyi kis teraszon voltak a fővároshoz tartozó polgári lakónegyedek.


Több ezer embernek biztosított életteret ez a hely, amely az akkori időkben, a késői vaskorban jelentős településnek számított. Különböző mesterségek gyakorlására utaló leletek, malmok, gabonatárolók nyomai kerültek felszínre az ásatások során. A vár falai és a szentélyek andezitből és mészkőből épültek. Itt találták a DECEBALUS PER SCORILO (Decebalus Scorilo fia) felirattal ellátott kerámiatöredéket is.

Fontos elem, nagy szaktudásról árulkodik az a vízgyűjtő és -vezető rendszer, amelyet az őslakosok építettek ki. Ihattunk a kétezer éve idevezetett forrás vizéből. Valóban volt némi megmagyarázhatatlan szakrális kisugárzása a helynek.

A rómaiak 106-ban elfoglalták Srmiseghteuza-Regiát, használták is az erődítményt, de Dacia, mint római provincia székhelye nem itt, hanem a légvonalban mintegy 90 kilométerre elhelyezkedő Ulpia Traiana Sarmiseghetusa nevű telep körül kialakított városban jött létre.

 A történeti hagyomány, mint turizmust generáló tényező


Ez a környék, a hat várrom és a több tizer hektárnyi védett terület turisztikai szempontból igen fontos területe a megyének, de jelentőségével jóval túllép a régión, hiszen országos és nemzetközi vonzereje is van. Évente turisták tízezreit képes az úton-útfélen gerjesztett és célzott idegenforgalmi marketing révén idecsábítani.

A rengeteg állami és Európai Uniós pénz hatása jól meglátszik az egész környéken. Miközben Szászváros és a körülötte fekvő néhány falu eléggé lehangoló látványt kelt, ahogy közeledünk a kapuval is megjelölt zónához, jól látható, hogy itt valós "iparágak" telepedtek a hagyományra.

A vidéki Romániában szokatlan módon - viszonylag - igényes panziók kínálják szolgáltatásaikat, szabdtéri színpadok, kempinghelyek jelzik, hogy nyaranta nagy élet zajlik itt. Akár a történelmi emlékhelyeket, akár a táj szépségeit nézzük, egyszerű gyalogtúrázók is több napra elegendő programot tervezhetnek és valósíthatnak meg, ugyanakkor látni, hogy sportolásra szintén rengeteg alkalom kínálkozik.  

 
Ez az egyetlen itt látott rossz példa - Disneylandbe illő kastélyocska
udvarán legelésző birkák a mioritikus környezetben

Jól bánnak a tájjal

Míg másutt - majdhogynem egész Romániában - mintha nem tudnának mit kezdeni az épített örökséggel és az ajándékként kapott természeti szépséggel, ezen a vidéken azonban úgy élnek, úgy gazdálkodnak, hogy látszik: minden egyes négyzetméternek tulajdonosa van.

Láttunk szép tanyákat, gondosan karbantartott kaszálókat és legelőket. És mintha itt életben maradt volna egy olyan tanyavilág, amely őrzi a hagyományos takarmánykészítés és az állattartás fortélyait, de úgy, hogy azokat a gazdák képesek a modern eszközökhöz igazítani. Együttműködik a kézi munka a fosszilis enrgiával és a gépekkel.


Más kérdés, hogy mennyire igaz a dák legendárium, s az mely néphez kapcsolható elsősorban, de jól látszik a szakszerűség, amellyel az állami hivatalok és szervek itt élnek, és a nemzeti brand építésekor minden eszközt bevetnek, s azokat képesek is működtetni.

Tetten érhető az az összhang, amely másutt - mondjuk a Székelyföldön - azonnal csödöt mond, mert egyik-másik össeztevője vagy alkatrésze azonnal kiesik és elromlik, hiszen a politikai vetésforgóval cserélt szakemberek és felelős vezetők soha nem találják vagy nem alkalmazzák a szükséges összetevőket és a megfelelő "kulcsokat".

Valamit valamiért.

Itt érdemes a következetességet fellelni és odavinni, felmutatni ott, ahol döcög a fejlődés és jelentős a kincstári rosszindulat is. Hátha...


A szerző felvételei.

Simó Márton/ Élő Székelyföld Munkacsoport 


TÁMOGASSA ADÓJA
2%-VAL AZ
ÉLŐ SZÉKELYFÖLD
EGYESÜLETET!
CIF: 36825602
Asociatia "Secuimea Vie"
537061 Atia nr. 127,
Jud. Harghita