Kossuth Lajos szellemében
Szerző: Admin
Kossuth Lajos szellemében
A nagy reformkori politikus, lánglelkű forradalmár és bújdosó népszerűsége nem mai keletű Székelyföldön és a székely anyavárosban. Már 1848-ban arról tudósít a Kossuth Hírlap, hogy tömegesen áll be az udvarhelyszéki legénység Kossuth-lovasnak. Ha hinni lehet a történetnek, s miért ne lehetne, Udvarhelyen 300 jelentkezőt vártak a seregbe, ám az akkori kapitányuk Pálfi Ferenc uram azt jelenté, hogy már ezernél tartanak.

A Szejkefürdőn, mely a 19. második felében báró Orbán Balázs tulajdona volt, 1883-ban Kossuth Lajos nagy hazánkfia neve napján, a függetlenségi párt tagjai hangos bankettet szerveztek, mely végül tánccal és látványos tűzijátékkal zárult.

Kevesen tudják azt is, hogy Székelyudvarhely díszpolgárai közé tartozik a magyar szabadságharc szellemi vezére, akit 1886-ben választott fiává a város. A Budapesten megjelenő Fővárosi Lapok szépirodalmi és társadalmi közlöny 1886 decemberében egymondatos hírben tájékoztat a városatyák döntéséről: „Székely-Udvarhely városa legutóbbi közgyűlésén Kossuth Lajost egyhangúlag díszpolgárrá választották”. A színes és szép kivitelű díszpolgári oklevél elkészítésére Fankovich Gyula főreáliskolai  tanárt kérték fel. Az oklevélről nem maradt fenn fénykép, de leírásból tudjuk miként nézett ki: „  A kalligrafikus  írású szöveget  dús  renaissance-stilű keret foglalja be. Felül címerek, angyalok s egy láncaiból felszabadult jobbágy láthatók, alul a város panorámája tűnik fel kékes reggeli  ködben. A képnek keretét  a vidék  egyik  speciális növénye, a páfrány képezi”.

Orbán Balázs képviselőként és magánemberként is
több alkalommal meglátogatta az agg Kossuthot

Kossuth születésnapja jó alkalom volt mindig a nemzet nagy fiáról megemlékezni, így volt ez 1892-ben is, amikor  dr. Vajda Emil, a főreáliskola tanár a Kossuthról szóló érdekes könyv szerzője mondott beszédet. Bankett volt és kivilágítás, adják hírül a korabeli lapok. Nemsokára a millenniumi ünnepségeket megelőzően a város egyik fő utcáját – a Botos utcát - már Kossuth Lajosról nevezeik el. Hogy miként történt a keresztelő egyelőre ismeretlen, tény, hogy 1895-ben már Kossuth utcaként emlegetik.

Az ismeretlen Vajda Emil

Mára a városi Kossuth-kultusz egyes részleteit is elfelejtették, nemhogy azon személyek munkálkodását, akik sokat tettek érte. Dr. Vajda Emil tanár is sokat tett akkoriban Kossuth népszerűsítése érdekében a Küküllő-menti városban.

A kolozsvári születésű tanár 1880-ban nyert tanári oklevelet magyar és német nyelvből, valamint irodalomból és bölcseletből, de a kolozsvári zenekonzervatóriumban is sikeresen vizsgázott.  A testgyakorlásban ugyancsak kitűnt. 1882-ben nevezték ki  a székelyudvarhelyi kir. állami főreáliskolához helyettes,illetve 1884-ben rendes tanárrá, de jelentős szerepe volt az udvarhelyi zenekultúra fejlesztésében is. 1887 és 1897 között mint a Székely-dalegyelet szervezője és vezetője vett részt dalosaival az 1902-es budapesti és az 1904-es fiumei dalárdaünnepélyeken, s mindkét helyen a harmadik díjat szerezve meg, és Budapesten a Nemzeti Zenélde arany babérkoszorúját is elnyerte.

Vajda Emil (1858-1916) tanár, újságíró,
szerkesztő, Székelyudvarhely közművelődésének
tevékeny szereplője volt

A fiatal tanárember nagy híve volt Kossuth Lajosnak, és bőven kivette részét  a Kossuth-ünnepségek megszervezésében. Mint  a székelyudvarhelyi dalegyesület, karnagya nagy szerepe volt a hazafias dalok kiválasztásában és ezek népszerűsítésében. Mindemellett szerkesztője volt a Székelyudvarhely című lapnak, ahol tollával is erősítette a Kossuth iránti rokonszenvet. Budapesten 1892-ben jelent meg Kossuth Lajosról szóló könyve, mely a patrióta életrajzán kívül szemelvényeket is közöl ennek írásaiból és szónoklataiból, részletesen ismerteti hatását a politikában és az irodalomban, és ugyanakkor ügyes összeállításban mutatja be élete főbb dátumait.

A nyolcvan filléres könyvet csakhamar elkapkodják, ezért később többször is újranyomják. Az udvarhelyi tanár személyesen is meglátogatta 1889-ben az emigrációban élő politikust. Báró Orbán Balázs ajánlotta be a kormányzónak egy torinói kirándulás alkalmával, aki szívélyesen fogadta. Búcsúzáskor ezt mondta: „Székelyudvarhely város is megtisztelt a díszpolgári oklevéllel. Büszke vagyok reá, igen szép úgy kompozíciója, mint koncepciója. Vigye a székelyeknek legforróbb üdvözletemet. Székelyföld legerősebb védbástyája Magyarországnak, melyet úgy anyagilag, mint szellemileg támogatni s emelni, minden magyarnak legfőbb kötelessége”. Nagy életcél volt látni Turinban Kossuthot, beszélni vele, akitől homlokcsókot is kaptam, írja később emlékezéseiben. A Kossuth Lajos élet- és jellemrajz című könyvének első díszpéldányát  a nagy hazafi nővérének, Ruttkayné Kossuth Lujzának küldte el,  aki nemsokára válaszlevelet is küldött az udvarhelyi tanárnak.

Négy év múlva újból olasz földön járt Vajda Emil, ezúttal dr. Ráczkövy orvos földijével és tiszteletüket tették Kossuthnál, akinek személyesen nyújtotta át az életéről szóló könyvet, mely a Franklin társulatnál jelent meg díszes kiadásban 48 képpel.

Az udvarhelyi tanárt a következő szavakkal fogadta az agg politikus: "Isten hozta! Gratulálok a székely dalegylet dicsőségének. Örvend a  lelkem, hogy a székely fiuk az ország fővárosában diadalt arattak. Hiába, csak nem fajult még el a székely vér, mondta a város díszpolgára. Mindjárt hozzátette, hogy olvassa a magyar sajtót, figyeli mi történik az országban.

Nemcsak Vajda Emiltől kapott  könyvet Kossuth, hanem Orbán Balázstól is, aki a Székelyföld leírásának első három kötetét 1870. október 29-én politikai hitvallásnak és ars poeticának egyaránt beillő levél kíséretében - küldte meg a hazafiság nagy őrének, lelki barátjának. Az emigrációban élő Kossuth Lajost Orbán Balázs országgyűlési képviselő több alkalommal is meglátogatta, ahol beszélgetéseik közben Kossuth nagy szeretettel emlékezett meg azokról a városokról, ahol őt díszpolgárrá választották. 1888-ban közé tett nyílt levelében tudatja a világgal, hogy 31 város „magához ölelt” és köztük említi Székelyudvarhelyt is.

Kossuth Lajos temetése 1894. április 1-én - a Nemzeti Múzeumtól indulva,
az egykori elnök-kormányzó maradványait körbehordozták a fél Belvároson, mígnem
eljutottak véle a Kerepesi-temetőbe - Fotó: Mai és t-sai - az OSzK gyűjteményéből

1894 márciusában hosszabb betegeskedés után Kossuthot ledöntötte a lábáról az influenza, végleg ágynak esett. 1894. március 20-án, este tizenegy óra előtt öt perccel meghalt. A nemzet nagy fiának holtestét Budapestre hozták, majd a Kerepesi temetőben helyezték örök nyugalomra.

Székelyudvarhelyen  a temetés napján gyászistentisztelet volt a református templomban. Ott volt a vármegyei tisztikar Ugron János alispán vezetésével, a városi tanács, az árvaszéki tagok és az ipartestületek. Az istentisztelet imával kezdődött, amelyet Németh Sándor segédlelkész mondott. Utána Redő Ferenc lelkész beszélt. Végül a dalegylet Kozák Márton karmester alkalmi gyászdalát énekelte.

Terv maradt a Kossuth-szobor

A város méltó emléket akart állítani, ennek érdekében Székelyudvarhely képviselőtestülete 1914-ben Gotthárd János polgármester elnökletével bizottságot  küldött ki Budapestre a Kossuth-szobor ügyének előkészítésére. A bizottság kiküldését szükségessé tette a székelyudvarhelyi születésű Rápolti Lajos szobrászművésznek azon önzetlen, szülőföldje iránt érzett szeretetéből jött ajánlata, hogy a Kossuth szobrot hajlandó ingyen megmintázni, ércbe önteni, csupán az anyagi értékét fizesse meg a város.

A kezdeményezés valahol elakadt. Háborús időszak és impériumváltás közeledett. Sok lelkesedés, megannyi hazafias gondolat és cselekedet eredménye veszett oda a letűnt világgal, ám mindennek helye lenne jelenleg is, ha a jövőnek szóló érvénnyel lennénk képesek felmutatni a múltat, s azokat, akik a köz javát előttünk kívánták szolgálni.

Balázs Árpád


TÁMOGASSA ADÓJA
2%-VAL AZ
ÉLŐ SZÉKELYFÖLD
EGYESÜLETET!
CIF: 36825602
Asociatia "Secuimea Vie"
537061 Atia nr. 127,
Jud. Harghita