Simon Lászlóra emlékeztek Marosvásárhelyen
Szerző: Admin
Simon Lászlóra emlékeztek Marosvásárhelyen
Balázs Árpád kollégánk, aki egyre jobban belemélyed a székelyföldi sporttörténet kutatásába, pénteken Marosvásárhelyen, a Grand Hotel harmadik emeleti konferenciatermében mutatta be Székely csillagok című kötetét, amelynek helyi vonatkozása is van, hiszen kiemelten foglalkozik Simon László pályafutásával, aki a város egyetlen helyi születésű olimpiai érmese, s egész életével ide kötődő sportoló volt.

Simon László Montrealban szerzett olimpiai bronzérmet 1976-ban. 

Ugyanekkor köszöntötték a marosvásárhelyi sportélet két kiválóságát, Balló Ferencet és id. Gyarmati Ferencet is.

A sporttörténetnek, mint ahogyan más kulturtörténeti ágazatok művelésének is, számottevő hatása lehet arra, hogy itt, a Székelyföldön erősödjék a komfortérzetünk és az elődök cselekedetei, nagyszerű tettei beépülhessenek a következő nemzedékek emlékezetébe. Hiszen csak így lehet teljes az összkép. Balázs Árpád munkássága ilyen szempontból is úttörő és hiánypótló jellegű, amelyre érdermes odafigyelni.

Simon László (1951-2005)

Simon László Marosvásárhelyen született 1951. szeptember 25-én, apja Simon István-Károly, anyja Piroska Julianna. Marosvásárhely egyik legjelesebb sportembere volt. Európa- és világbajnokságot nyert szabadfogású birkózóként, olimpiai bronzérmes, többszörös országos bajnok volt. Húsz évig volt válogatott sportoló, tíz évig szövetségi kapitányként irányította Románia csapatát.
 
Simon László Marosvásárhely Díszpolgára címét  post mortem
megkapta ugyan (2005), de annak,  hogy a város sportcsarnokát
róla nevezzék el, még vannak bürokratikus akadályai

 
Balló Ferenc 1932. október 22-én született Csíkcsomortánban. Édesapja ács volt, édesanyja háztartásbeli. Odahaza édesapjától tanulta meg az asztalos mesterséget, ha szükség volt a gyalupad mellett is megállta a helyét. Így tehát a műhelymunka nem volt idegen akkor sem, ha a birkózóterem magányában kellett verejtékezni. Balló Ferenc volt az első romániai birkózó, aki dobogóra került egy világversenyen, kétszeres világbajnoki ezüstérmes, Európa-bajnok, megszámlálhatatlan Balkán-bajnoki és országos bajnoki cím birtokosa, a tokiói és a mexikóvárosi olimpia résztvevője. Sajnos, mindkét olimpián helyezetlenül zárta a 87 kg-osok vetélkedőjét.
 
Ifj. Simon László, Balló Ferenc, Balázs Árpád, 
id. Gyarmati Ferenc és Szentgyörgyi László újságíró 
(Simó Márton felvétele)

Már katona volt, amikor elkezdett sportolni, Romániának ő hozott elsőként érmet világversenyről szabadfogású birkózásban. Mindig azt fájlalta, hogy nem kezdett korábban, akkor talán az eredmények is jobbak lettek volna. Ettől függetlenül őstehetségnek tartották. 1952-t írtak amikor, Nagybányára került a tűzoltó alakulathoz. Ott kérdezte meg a román őrmester tőle, lenne-e kedve sportolni. Jó tudni, hogy súlylökőként is kipróbálták. Csíkszeredában egyáltalán nem volt lehetősége edzeni, miután leszerelt a katonaságtól, Marosvásárhelyre költözött. Vagyis vitték, nehezen, de meggyőzték a szüleit, hogy Ferencnek a birkózószőnyegen a helye. Igazuk volt, egymásután jöttek a sikerek.

Egy ünnepi beszélgetésen így emlékezett a történtekre: „Voltam Európa-bajnokságon első, második, harmadik, világbajnokságon kétszer második, háromszor Balkán-bajnok, tizennégyszer országos bajnok. Minden rokon, ismerős nagyon örvendett a sikereknek, szegény édesanyám viszont inkább sírt, nagyon féltett.”

Kétszer is volt olimpián, de a tokiói (1964) és a Mexikóvárosban is érem nélkül maradt. Az Európa bajnoki aranyérmet 1965-ben hódította el Manchesterben. Későn, 39 évesen mondott búcsút az aktív birkózásnak, még akkor is hozta a jó eredményeket. Visszavonulása után Balló Ferenc edzőként folytatta, először a Maros sportklubnál 1975-ig, majd 1992ig az Electomures klubnál tanította a fiatalokat a küzdősportra. Hetvenedik születésnapja alkalmával az ünnepeltnek kedvenc tanítványa Simon László adott át emlékplakettet, egész pályafutásáért, a mesternek. Szabadfogású birkózó pályafutásával érdemes sportmesteri címet érdemelt ki, többször választották Marosvásárhelyen. 
 
Balázs Árpádban megvan a kellő empátia és a realitásérzék is,
amikor a sporttörténetet viszgálja (Simó Márton felvétele)

 
Gyarmati Ferenc testnevelő tanár, többszörös szabadfogású birkózó bajnok, ugyanakkor Románia első dzsúdó bajnoka, érdemes edző, sí- és teniszoktató, évtizedeken keresztül a sízés marosszéki népszerűsítője és oktatója. Ő volt a példakép, aki tudta, hogy a győzelem egyik kulcsa a kitartó edzőmunka, a hosszú felkészülés, a másik pedig a pillanatnyi elszántság, a győzelembe vetett hit. Így élt és dolgozik ma is. 1941-ben született Marosvásárhelyen, a „kicsi magyar világ” idején. Először, mint minden gyermek a labdarúgással próbálkozik, de hamar hátraarcot fordított a labdajátéknak. Első sportoklevelét a sízésért kapta, ötödik osztályos korában, de már akkor érezte, hogy a birkózó szőnyegen a helye. Főiskolás korában négyszer volt országos birkózó bajnok a bukaresti Steaua katonacsapat színeiben 1960-és 1964 között. Kezei közül került ki Románia első szabadfogású világbajnoka (Seregélyi Tibor 1971-ben), és a legtöbb világ-, Európa-bajnok és Balkán-bajnok szabadfogású marosvásárhelyi birkózó is (Bardóczi Csaba, Simon László, Suba András és Seregélyi Tibor). Nem sok edző mondhatja el ezt magáról! A román szabadfogású birkózó keret olimpiai válogatott edzője volt 1967 és 79 között. Gyarmati Ferenc négy évtized során öt birkózó szakosztályt létesített Marosvásárhelyen, sajnos az ISK szakosztályán kívül már egyikük sem működik. 1971 óta nemzetközi bíró, edzte Svájc válogatottját is, amelynek tagja volt az a Raphael Martinetti, aki 2002 óta a Nemzetközi Birkózó Bizottság elnöke. Érdemes edző címmel tüntették ki 1992-ben, de ugyan ebben az évben megkapta a sportmesteri címet is. 2008-ban Tokióban sikeresen elvégezte a FILA sportoktatói képzést, majd 2009-ben részt vett a Nemzetközi Birkózó Szövetség (FILA) soros elnökségi ülésén.

Simó Márton/ Élő Székelyföld Munkacsoport


TÁMOGASSA ADÓJA
2%-VAL AZ
ÉLŐ SZÉKELYFÖLD
EGYESÜLETET!
CIF: 36825602
Asociatia "Secuimea Vie"
537061 Atia nr. 127,
Jud. Harghita