Történelemóra dicsőséges fejedelmünkről
Szerző: Admin
Történelemóra dicsőséges fejedelmünkről
A magyar múlt egyik legfényesebb csillagáról leszend ma szó, II. Rákóczi Ferencről – abból az alkalomból, hogy 1704-ben épp ezen a júliusi napon választották erdélyi fejedelemmé. (De az is lehet ám, hogy csak holnap vagy holnapután lesz az évforduló, mert az országgyűlés nem egynapos volt.) 

Gyorsan elmondom: az öt napig tanácskozó gyulafehérvári országgyűlésre a vármegyék, a székely székek és a szász városok kevés kivétellel mind elküldték követeiket. A székelység külön sereggel jelent meg Gyulafehérvárott, a várost parasztok tömege vette körül. 
 
Erdély utolsó fejedelemválasztó országgyűlése ellenszavazat nélkül ismerte el urának II. Rákóczi Ferencet.

A siker titka legalább annyira Rákóczi addigi magyarországi eredményeiben mint társadalmi összefogást teremtő politikájában rejlett. Mindemellett hinnünk kell a kortársak Rákóczi személyiségének hatásáról szóló tudósításainak is – az országgyűlés legfontosabb,

Erdély államformáját meghatározó döntését a katonák a maguk nyelvére fordítva kiabálták be Kolozsvárra: – Nincs császárunk, nincs porció! 

A krónikást egyébiránt úgy hívják: czegei Wass György – aligha lehet kétségünk afelől, hogy benne a ragyogó XX. századi író, czegei Wass Albert egyik ősét tisztelhetjük.

A fejedelemválasztás ünnepélyes szertartásai után az országgyűlés egyebek közt szabályozta a fegyverre kelés rendjét, tudomásul vette a fejedelem rendelkezését a jobbágykatonák tehermentességéről, a katonaság rendtartásáról. 
Megajánlották és kivetették a rendek a katonaság ellátását szolgáló élelemadót, s foglalkoztak a nemesség katonaállítás címén fizetendő adójával.

A császári hadsereg közeledtének hírére azonban az országgyűlés tárgyalásai július 13-án megszakadtak.

Amúgy maga a megválasztott fejedelem nem vett részt személyesen a gyulafehérvári országgyűlésen: a választás hírét futár vitte meg Rákóczinak, majd mintegy százfőnyi ünnepélyes követség ment ki Magyarországra – amint Rákóczi tanácsosa, Radvánszky nagy felháborodással megállapította – az ország költségén.

A képen II. Rákóczi Ferenc gyönyörű lovasszobra Budapesten, a Parlament előtti
Kossuth Lajos téren. 
A lovasszobor II. Rákóczi Ferenc halálának 200. évfordulójára készített,
Pásztor János (szobrász) és Györgyi Dénes (építész) 1937. május 2-án felavatott alkotása. 
A 4,7 méteres svéd gránit talapzaton 6 méter magas bronz lovas szobor áll. A Kossuth tér déli végében,
arccal észak felé néző szobor talapzatának felirata a valódi évforduló dátumát, 1935-öt jelzi. 
A jobb oldalon olvasható latin szöveg (Recrudescunt inclytae gentis Hungarae vulnera) jelentése:
„Megújulnak a dicsőséges magyar nemzet sebei”. Ez Rákóczinak 1703-ban megjelent,
a nemzetekhez intézett kiáltványának egy sora. A talapzat másik oldalán a
„Cum Deo pro Patria et Libertate” (latinul: „Istennel a hazáért és a szabadságért”)
jelmondat olvasható, amely azon a zászlón szerepel, melyet a Nagyságos Fejedelem Esze Tamás és
Kis Albert felkérésére válaszul küldött, a breznai kiáltvánnyal együtt. II. Rákóczi Ferenc és Bercsényi Miklós
1703. május 6-án Brezán várában kelt kiáltványukban harcba szólították a Habsburgok ellen Magyarország
minden „nemes és nemtelen” lakosát. A szobor ma már szebb, nem ilyen különös patinájú,
ugyanis 2014-ben egy évi felújítás után került vissza a helyére.

Jellemző a fejedelem kritikus véleményére a rendiségről, hogy nem fogadta el a választási feltételeket, mivel minden jogot a rendek kezébe adtak volna.

Írásai és az új magyar állam megszervezésében követett módszerei egybevágóan bizonyítják, hogy ő elvetette a rendi állam régi kormányzási metódusait. Uralkodói eszménye az összefogott, rendben tartott, gazdasági és társadalmi erőforrásainak rejtett tartalékait is kiaknázni képes korszerű állam volt. Elszántan következetes reformok útján, de nagy tapintattal, a rendek érzékenységére figyelve próbálta megvalósítani. A fejedelemség új államszervezetét a rendek csak a fejedelmi beiktatást követően akarták kiépíteni, így közvetlenül a gyulafehérvári országgyűlés után sajátos interregnum állott be, és az országot anarchia fenyegette.
Istenem, de szép beszédet is írattak Orbán Viktornak a munkácsi fellegvár Lorántffy-bástyáján
fölállított szobor 2007-es avatására, amikoris a közé lett Matl Péter szobrászművész alkotása s vele
a hármas szimbólum, melyben I. Rákóczi Ferenc kardja a múlt dicsőségét,
Zrínyi Ilona hős várvédő a jelen küzdelmeit, II. Rákóczi Ferenc ifjúkori alakja
a jövő forradalmát jelképezi: 
"II. Rákóczi Ferenc azt szerette volna, ha a nemzet nem tágít a kitűzött céloktól:
a függetlenség, az önállóság elérésétől. Hogy e történelmi célok beteljesedhessenek,
a fejedelem szavaival élve: előbb meg kell találni a lelkek egységét.
Ez az egység, szövetség független kortól-vagyontól, társadalmi rangtól-munkakörtől,
vallástól-nemzetiségtől, politikai pártállástól. Éppen ebben rejlik sorsfordító ereje.
E szolidaritás ritkán adatott meg nekünk, talán, mert ritkán találtattunk rá méltónak.
Sokszor lett rajtunk úrrá a széthúzás, a szétforgácsoló, megkoptató ellenségeskedés.
Sosem késő rendezni a rendetlent, helyükre tenni közös dolgainkat. A hazához, a nemzethez,
az emberekhez való hűségnek, a mindannyiunkat egybeölelő szolidaritásnak avatunk
ma szobrot a magyarság e távoli őrhelyén. Hirdesse ez az ünnep, hogy ma is, most is,
határon innen és túl, mindennap újra és újra szövetségre kell lépnünk egymással, 
minden magyarnak, minden magyarral" – szavamra így mondta a mai magyar miniszterelnök. 
A képen az említett szobor – ezúttal (szerényen) az én társaságomban…

A mai évfordulónak annyi a jelentősége, hogy megint szóba hozhatjuk a Nagyságos Fejedelem dicső alakját – illetve most azt a szintén 1704-es eseményt, amikoris Rákóczi kiadványt intézett „A világ valamennyi fejedelméhez és népéhez”. amelyben megmagyarázta a felkelés okát és célját. Ez pedig nem más, mint az, hogy „Ismét felszakadtak a híres magyar nemzet sebei...”

Kérdezzük hát tisztelettel:
– Hol vagy, mi jó fejedelmünk, nagyságos Rákóczink?!
 
– Az úr engem eszközül használa, hogy fölébresszem a magyarok keblében a szabadságnak szerelmét – írta volt II. Rákóczi Ferenc az "Emlékirataimban".

Mészáros Sándor (Sunyó)
publicista, szerkesztő,
az Új Színház sajtófőnöke


 
 
 
 
 


TÁMOGASSA ADÓJA
2%-VAL AZ
ÉLŐ SZÉKELYFÖLD
EGYESÜLETET!
CIF: 36825602
Asociatia "Secuimea Vie"
537061 Atia nr. 127,
Jud. Harghita