Hasznosítható minták Vajdaságból
Szerző: Admin
Hasznosítható minták Vajdaságból
A közelmúltban fedeztük fel a Vajdaságban - több területi irodával működő - Prosperitati Alapítványt, amelynek az ottani magyarság vidéki életének minden színterére kiterjedő munkássága katalizátor szereppel bír a régióban.

Vannak hasonló kezdeményezések Székelyföldön is, de mégis, mintha a Prosperitati "kínálata" - dacára annak, hogy Szerbia nem tagja az Európai Uniónak és alig egy évtizede mondható csak ismét biztonságosnak az ottani élet - mégis több, jobb, mint a nálunk fellelhető programok, akár azt is mondhatnánk, hogy jól átgondolt, kerek és egész, s funkcionalitása és konkrét hasznossága azonnal megmutatkozik. Alkalmazható mintákkal szolgálhat abban a folyamatban is, amelyet az Élő Székelyföld Munkacsoport kezdeményez.

Vajdasági személyes tapasztalataim még a kilencvenes évek elejéről származnak, amikor a délszláv háború előtt párszor megfordultam néhány ottani településen. Addig csak vonatkozó olvasmányélményeim voltak, bevallom, meglepett, hogy az ottani vállalkozások, főleg a mezőgazdasággal foglalkozók jó felszerelésekkel dolgoztak és létezett egy működő piac, amely felvásárolta a terményeiket. Sokkal nagyobb területeket műveltek egy-egy gazdaságban, mint a Székelyföldön, és sokkal nagyobb haszonnal, nyilván, hiszen a bánsági, a bácskai föld talán Európa legtermékenyebb övezete. Jobban éltek, mint a Bánság romániai részén, de tájékozottságuk, rátermettségük révén messze kiemelkedtek abból a mezőgazdasági kultúrából is, amelyet akkortájt Szeged, Hódmezővásárhely és Békés környékén láthattam.


Pályázati tájékoztató (Archív felvétel az alapítvány honlapjáról)

A Prosperitati egyik programja kezdő vagy fiatal családokat támogat abban, hogy vidéken vásárolhassanak házat, birtokot, hogy vállalkozásokat indítsanak a mezőgazdaság és a terményfeldolgozás területén, illetve abban is segíti a közösségeket, hogy a maguk civil társadalmát kiépítsék. Nyolc területi irodával működik (Magyarkanizsa, Nagybecskerek, Óbecse, Szabadka, Temerin, Topolya, Zenta, Zombor), a kuratóriumban közismert értelmiségiek és szaktekintélyek vállalnak szerepet, a helyi irodákat pedig rátermett, fiatal szakemberek vezetik. 


Néhány napja zárult  egy projektjük. Ezt probáljuk most követni és összerakni a médiából szerzett információk alapján.

A későbbiekben igyekszünk közvetlen kapcsolatokat is kialakítani vélük, hiszen kíváncsiak vagyunk tapasztalataikra, forrásszerzési gyakorlatukra és munkájuk különböző szakterületeire.

Lehet, hogy csupán vízcsepp a tengerben mindaz, amit felmutathatnak, de biztos, hogy sok kicsi sokra megy. Egyáltalán nem mindegy, hogy előrelépünk-e, vagy lassan, de biztosan kihátrálunk a saját életterünkből.


Házvásárlási támogatás

Negyvenkét pályázónak ítélt oda támogatást falusi ház vásárlására az alapítvány. Rajtuk kívül – az önrész függvényében – még huszonhárom pályázó részesülhet támogatásban. Az átlagban 1,2 millió dináros (ami hozzávetőlegesen 45 ezer lej/ azaz 10 ezer euró) támogatási szerződéseket a helyszíni ellenőrzés után kötik majd meg.
 
A pályázatok pontozása alapján elkészült listán Torontálvásáhelyen két család számíthat házvásárlási támogatásra. A legtöbb pontot Lálity Urbán Emese és férje, Imre pályázata kapta, akik három gyereket nevelnek. Dóra kétéves, Bence hatéves, Balázs pedig tízéves. Mint ahogy Emese mondja, szeretik az otthonukat, a megszokott környezetüket, ezért döntöttek úgy, hogy itthon maradnak a szórványtelepülésnek számító Torontálvásárhelyen.
 
– Az utóbbi egy-két évben nagyon sokan az ismerőseink közül elvándoroltak innen Torontálvásárhelyről. Nagyon nehéz külföldön is az embereknek, hogy föltalálják magukat, mégis sokan amellett döntenek, hogy elmennek. Mi földműveléssel foglalkozunk, a férjemnek bejegyzett földműves gazdasága van. Itt van az alaptőke: a földek, az eszközök, amik már megvannak. És mi úgy döntöttünk, hogy itt fogunk maradni és itt fogunk gazdálkodni – meséli Lálity Urbán Emese.
 
Emese, Imre és gyermekeik: Balázs, Dóra és Bence (Fotó: Kecskés István)
 
Lálity Imre – folytatva a családi hagyományt – húsz éve foglalkozik földműveléssel. Apjával közösen százhektárnyi földet művelnek. A földek egy része az övéké, a többit bérlik. Közös a mezőgazdasági gépezet is, amelynek azonban nincsen kellő helye a mostani gazdasági udvarban.
 
– Torontálvásárhelyen nagyon sok üres és nagyon sok eladó ház van. Amikor fölmerült ez a pályázati lehetőség, akkor úgy döntöttünk, hogy megkérdezzük, eladják-e a szomszédos házat – mivel üresen áll. A tulajdonos Újvidéken él, és nincs szándékában visszaköltözni a faluba. Mi viszont ki tudnánk használni az udvart és a kertet is, valamint sík padlózatú magtárat szeretnénk oda építeni – magyarázza Imre.
 
A helybéli Tót Tímea és Nyíregyházi István első gyerekük születését várják. Talán nagyobb öröm nem is érhette volna a fiatal párt, mint az, hogy a sikeres pályázatnak köszönve hamarosan saját házuk lesz. A fiatalok szinte hinni sem akarták örömükben, amikor értesültek a pályázati eredményekről. Mint mondják, korosztályukból sokan az elvándorlást választották, de ők úgy gondolják, hogy itthon is megtalálják a boldogulást.
 
 
Tót Tímea és Nyíregyházi István leendő házuk udvarán (Fotó: Kecskés István)

– Földműveléssel foglalkozunk. Nagyon örülünk ennek a háznak, amit megpályáztunk, megnyertünk. Itt tudunk majd jószágot tartani, kertészkedni. A házban van két szoba, konyha, fürdőszoba. Teljesen úgy áll, hogy be lehet költözni. Csak festés vár rá. Azt pedig megoldjuk mi magunk – mondja Nyíregyházi István, aki szerint sokat jelent számukra, hogy a ház a családi házuk szomszédságában van, két bejáratú, és az is, hogy a megvásárlásához nem lesz szükség önrészre.
 
A kislányuk születése mellett házasságkötés is lesz a házban, ugyanis a fiatalok hivatalos egybekelése halálesetek miatt kétszer is elmaradt. Ezt szeretnék majd pótolni a közeljövőben. Ahogy a várandós Tót Tímea mondja, a sikeres pályázat után, új otthonukban szeretnék ünnepelni első gyerekük születését, de természetesen megtartják a házasságkötést is. 
 
Torontálvásárhelyi református templom és a "piacztér" - az 1900-as évek elején

A dél-bánáti Torontálvásárhely (szerbül: Debeljača) településnek ötezer lakosa van. Fele magyar nemzetiségű. Az egykor jó hírű vállalatok – mint például a Moda cipőgyár vagy a Naš Dom bútorgyár – sorra tönkrementek. Jelenleg már csak mezőgazdaságból lehet itt a megélhetést biztosítani. A fiatalok egy része ezért a kivándorlás mellett dönt. Főleg Németországban próbálnak a legtöbben szerencsét. Jelenleg huszonhat óvodás van. Sajnos nem biztos, hogy őszre mindegyikük Torontálvásárhelyen kezdi majd az iskolát.

A címképen: Torontálvásárhely, 1904 - színezett, korabeli képeslap

Források: Magyar Szó, Pannon RTV

Simó Márton/ Élő Székelyföld Munkacsoport


TÁMOGASSA ADÓJA
2%-VAL AZ
ÉLŐ SZÉKELYFÖLD
EGYESÜLETET!
CIF: 36825602
Asociatia "Secuimea Vie"
537061 Atia nr. 127,
Jud. Harghita