Keresztút-meditáció
Szerző: Admin
Keresztút-meditáció
A virágvasárnapi dicsőséges bevonulást felidézve, a hitéletben minden évben bejárjuk a Mi Urunk, Jézus Krisztus elítéltetése, kínszenvedése és csodálatos feltámadása történetének helyszíneit.

A hitbéli utazás önvizsgálat is ugyanakkor.

Ez a Keresztút-meditáció is ezt szolgálja, ha imádságos lelkülettel megyünk végig a stációkon.

Jelen összeállításunkat †Ruppert János (1933-1972), Budapest XI–Szentimreváros plébánosának elmélkedése alapján szerkesztette és bővítette Sebestyén Péter Marosvásárhely II–Ady-negyed plébánosa (2012). A felhasznált fotók A Passió (2004) című filmből valók, amely Jézus Krisztus életének utolsó tizenkét óráját dolgozza fel.
 A Szerk.
 
I. állomás – Jézust halálra ítélik  közömbösség


– Mit tőrődnek vele az emberek?...
– Csak pénzünk, házunk, autónk legyen, csak mehessünk külföldre nyaralni, csak legyen biztosítva a karrier, az előmenetel, csak  gyerekeink jó iskolákba tanulhassanak, csak jól fizető munkahelyeken dolgozhassunk, csak mindent megvásárolhassunk, amire vágyunk...
– Csak nehogy rosszat mondjanak rólunk, csak nehogy zavarják szabadidőnket, intim szféránkat...
– Közömbös vagyok-e?...
 
Újítsd meg lelkületemet, életkedvemet, Uram.
Tégy készségessé, nyitottá mások szenvedései, gondjai iránt.
Tégy fogékonnyá, kérlek, a segítő szeretetre.
Könyörülj rajtunk, Uram!
 
II. állomás – Jézus vállára veszi a keresztet – szívesen vállalom akeresztet?



– Zúgolódás nélkül végzem a mindennapi munkát, kötelességeim keresztjét?  Unalom nélkül, idegcsillapítók és stresszoldóktól mentesen viselem az élet keresztjeit? A másik boldogságát keresem a magamé előtt?
– Vállalom-e készséggel a hívő embereknek „kijáró” gúnyt, megvetést, cimkézést, a hátrányos megkülönböztetést, a viszonzás nélküli áldozatot?...
 
Uram, bevallom, nem szívlelem mindig keresztjeimet.
Adj erőt, hogy ne zúgolódjak, amikor fel kell vennem, mert,
aki nem veszi fel s nem úgy követ, nem méltó Hozzád. 
Könyörülj rajtunk, Uram!
 
III. állomás – Jézus először esik el a kereszttel – én is eleshetek




– Eleinte tagadjuk magunk előtt is. Csak a másik esett el, ő kezdte, ő szokott hibázni. Neki nincs meg a végzettsége, ő lelkiismeretlen, ő nem volt tekintettel rám, meghát ’ez van, nincs mit tenni’...
 
Uram, bevallom, én is szoktam vétkezni.
Néha súlyosan is. Mások ellen, „az ég ellen és Te ellened.”
Nemcsak elesem, de néha hanyatt esem.
Segítsd belátnom, valójában akkor nem hibázom, ha talpra kelek...
Könyörülj rajtunk, Uram!
 
IV. állomás – Jézus édesanyjával találkozik – Mária-tiszteletem



– Mi ez a szirupos ájtatoskodás? Méghogy Mária. Nem olcsó babonaság ez? Nem Jézus a központ? És egyébként is olyan nőies dolog, érzelgősség, nem való egy férfinak, egy normális hívőnek...
– Pedig mindenkinek van édesanyja. Mindenki anyától születik. A kereszt alatt Jézus rábízott minket anyjára, Máriára. Máriának nem a meggyötört Jézus-arc okozott fájdalmat, hanem, hogy ama embere tőle is és Jézusától is elfordítja a fejét.

Én szeretem-e Jézus anyját?
Ki nekem  a Fájdalmas Szűz?
Kegyelemmel teljes Szűzanyám,
Imádkozzál érettem most, és halálom óráján. Ámen.
Könyörülj rajtunk, Uram!
 
 
V. állomás – Cirenei Simon átveszi Jézus keresztjét – segíteni másoknak



– Szívesen segítek-e másoknak? Mennyire őszinte ez asegítség? Vagy csak reklám? Politikai megfontolás? Számításból, hogy majd ő is viszonozni fogja? 
– És milyen nagy teljesítmény magam előtt: igenis meg tudom csinálni, elvégre jó ember vagyok, majd megmutatom, hogy különb vagyok, mint ő...
– Milyen szándékkal vagyok jó? Mit várok el jóságomért cserébe?
 
 
Jézusom, segítsd megértenem,
hogy bármit teszek, bárkinek, neked teszem.
Könyörülj rajtunk, Uram!

VI. állomás – Veronika kendőjét nyújta Jézusnak – őszinte gyöngédség


 
 
– Vajon mit akart ezzel elérni? Milyen érzések fűzték Jézushoz? Most már bevallhatta, mert Jézus a vesztőhelyre ment... 
– Hátsó szándékunk, szennyes fantáziánk miatt sokszor elképzelhetetlen, hogy egy asszony szívből, becsületesen és őszintén szeret. Ha szeretetet tapasztalunk, akkor is gyanakszunk, félreértjük, tévesen ítélkezünk. Magunkból indulunk ki...
 
Uram, adj nekünk, igaz, tiszta, gyöngéd szívet,
hogy őszintén, szépen szeressünk!
Könyörülj rajtunk, Uram!
 
 
VII. állomás – Jézus másodszor esik el a kereszt alatt – tanulni a botlásból



– Milyen könnyen készek vagyunk a válasszal: miért nem mérte fel erejét, képességeit? Tanulhatott volna az első bukásból, megúszhatta volna, ha kedvére tesz az írástudóknak..., ő kereste magának a bajt... 
– Közben megannyi embertársunk küzd anyagi gondokkal: sokgyerekes családok, munkahelyet, társat elvesztett szülők, a kudarcokat a jobb jövőért elviselők, lecsúszott egzisztenciák, becsődölt vállalkozások, a szerencsésebb helyzet reményében kockázatot vállaló, de aztán átvert, becsapott ismerősök, emberek, akik biztak az adott szó, a becsületes munka erejében, s akiknek bizalmával visszaéltek... 
– Mi meg elfordítjuk a fejünket. Mintha nem érdekelne. Ez nem ránk tartozik – hajtogatjuk...
 
 
Uram, te eséseddel mindenkit felemeltél.
Add hogy ilyenek legyünk mi is.
Könyörülj rajtunk, Uram!
 
VIII. állomás – Jézus szól a siránkozó jeruzsálemi asszonyokhoz – siránkozásaink



– Miért szoktunk sírni?Másokon, akik elrontották életüket, vagy valami baj, hiány miatt szenvednek? Mennyire őszinte ez a sírás: megérdemelte, nem törődött magával, az utca nevelte, lám hová züllött, mire jutott..., mi lesz a mai fiatalokkal – hitetlenek, csak magukra gondolnak, erkölcstelenek, nics bennük semmi tisztelet –, bezzeg a mi időnkben...
– De jó példával járunk-e előttük? Tanítjuk-e őket hitre, emberségre? Milyen életleckét vesznek ők a felnőtt hívők életiskolájából? Sebtében elhadart válaszaink, összecsapott ünnepeink és együttléteink nyomán mi ragadt rájuk? Talán azért nem tisztelnek, mert nincs mit tisztelni bennünk?... 
 
Uram, bizony igazad lehet abban,
amit az asszonyoknak mondtál: „magatokon és fiaitokon...”
Add, hogy sohase legyek oka más rossz, vagy elrontott életének.
Könyörülj rajtunk, Uram!
 
IX. állomás – Jézus harmadszor esik el a kereszt alatt – nem szabad feladni



– Végképp kilátástalan a helyzet. Nem látni a célt, nics értelme tovább erőltetni,  fogytán testem-lelkem ereje, készleteim kimerültek, nem érdemes. Különben sem bírom már tovább.
– Vajon nem azért adjuk-e fel hamar, mert csak magunkban csalódtunk, s nem Jézussal együtt küzdöttük végig a nagy utat?
 
Uram, juttasd eszünkbe ilyenkor, amit apostolaidnak mondtál:
„nélkülem semmit sem tehettek...”
Könyörülj rajtunk, Uram!
 
X. állomás – Jézust megfosztják ruháitól – mezítelenség és szégyenérzet


 
– Állítólag ma elfogadott a mezítelenség. Nincs benne semmi szégyen. Inkább tetszik a magamutogatás, mint a prüdéria. A szépségszakma, a lenge öltözetek, a vetkőzősdi, a tetoválások, a pucér test, a testiség imádata, mint ingyenreklám, szinte emberi jog lett. Már a divatbemutatók is erről szólnak. Hányszor segítenek  minket is abban, hogy akár a szemeinkkel levetkőztessük a másik embert?...
– De már a gondolat, a léha beszéd is perzselő tüzeket gyújthat, családi fészkeket, barátságokat, szerelmi kapcsolatokat hamvaszt el. Egyáltalán halljuk felnövekvő gyermekeink jajszavát, akik testi élvezeteiket keresve, azokban túlzásokba esve jelzik szeretetünk, odafigyelésünk hiányát?

Értünk lettél mezítelen, Uram,
hogy rádöbbents, mennyire megaláz és kiszolgáltatottá tesz a mezítelenség.
Takarj be, kérünk, kegyelmeddel, hogy el ne vesszünk.
Könyörülj rajtunk, Uram!
 
XI. állomás – Jézust a keresztre szegezik  a visszavonhatatlan döntés



– Ma nem szokás elköteleződni. Korunk embere szabad, felvilágosult, autonóm. Nem hagyja magát irányítani. Számára az önkéntesség is csak ideig-óráig tartó elfoglaltság. Amíg én akarom, amíg kedvem tartja, senkit sem szabad kényszeríteni, még saját magamat sem...
– Ezért nincs sírig tartó hűség, ezért válogatunk a többet és még többet fizető munkahelyek között, ezért cserélgetjük tárgyainkat és barátainkat, ezért lépünk ki könnyedén egy kapcsolatból. Minek egész életre szóló hit, szerződés, házasság? – Jogom van a boldogsághoz. A kötöttség rabbá tesz, nem tudok szárnyalni... Nem kívánhatja senki, hogy életfogytig vigyem a keresztet...
 
 
Uram, te ismersz minket,
s megmutattad, hogy igen, ezt kibírni csak szeretetből lehet.
Fenntartások és feltételek, elvárások és illúziók nélkül.
Segíts minket hűségesnek lenni.
Könyörülj rajtunk, Uram!
 
XII. állomás – Jézusmeghal a kereszten – életet adni másért



– Megéri életemet adni a másikért, másokért? Ez merő ostobaság. Az kincs, arra vigyázni kell, az az enyém. Mindenkinek van. Senki nem érdemli meg, hogy feláldozzam érte fiatalságomat. Annál értékesebb az nekem...
– Adunk inkább pénzt a biztosításra, gyűjtéskor, rokonszenvezünk azokkal, akik nehéz helyzetben vannak, vagy harcolnak jogaikért, de életünket nem nagyon kockáztatjuk értük. Az már sok lenne. Még a zsoldosok is megkérik az árát. Mi túlélni szeretnénk, megmaradni, kikerülni a veszélyt. Beleszoktunk a kényelembe. Elvégre egy életünk van. Nevetséges, hogy valaki elköteleződik minden előzetes garancia nélkül szerzetesként, papként, házastársként...
 
 
Uram, segítsd megértenünk,
csak az lesz igazán a miénk, amit odaadtunk.
Segíts, hogy megtegyük azt a keveset, amit kívánsz tőlünk.
Könyörülj rajtunk, Uram!
 
XIII. állomás – Jézus testét leveszik a keresztről – megváltó halál



– Ha Jézus nem Isten fia, halála is egy lenne a többi halandó ember halála közül. Nem is tudnánk róla. Mai tálalásban nyilván látványosságként szerepelne: kiemelt hírként az újságok címoldalán. Oknyomozó riportokat írnának róla, megjelenne pár lapban, megosztanák az interneten, szakemberek tollából érdekes fejtegetések látnának napvilágot. Aztán három nap múlva elfelejtenénk. Elülne az érdeklődés, elcsitulna a hírverés. Kit érdekelnek a legmélyebb emberi érzések, kinek számít az igazság? Senkinek nem fájna...
 
Mária, Fájadalmas Anya,
rázz fel minket közbenjárásoddal, hogy ne legyünk szívtelenek.
Lássunk tovább a mindenhol szenzációt és botrányt szimatolóknál, a hit szemével.
És gyászoljunk hittel, reménnyel.
Mert a szeretet nem hal meg soha.
Könyörülj rajtunk, Uram!
 
 
 
XIV. állomás – Jézust a sírba teszik – a temetés méltósága



– Nem lenne praktikusabb a hamvasztás? És olcsóbb...Milyen sokba kerül ma egy temetés, az alamizsna, és kibírni napokig az összeszedettséget. Mily fárasztó tud lenni a virrasztás...
– A nagyobb baj, hogy nemcsak halottainkról feledkezünk meg, hanem Jézusról is. Az ügyintézés bokros teendői feledtetik velünk a lényeget: saját halálunkat. Fontosabb lesz a  hagyaték, a közjegyző, a koszorúk, a kalács, a sírkő, a felirat. Milyen ruhába öltöztessük a halottat, mije, kire marad?... Még odáig sem gondolunk, hogy legalább tiszta lélekkel álljunk a koporsó mellé, s kibéküljünk családtagjainkkal. Pedig a legfontosabb kérdés az: milyen életet zár le a sír? Mert ettől függ a feltámadás...

 
Uram, add,  
hogy a te eltemetésedés szeretteink sírbatétele is
az örök életre való feltámadásunkat segítsék elő. 
Add úgy élnünk, hogy örök életre támadjunk fel.
Ámen.
 
 
 


FELADATOKAT ADTUNK EURÓPÁNAK


MEGJELENT – REGÉNY A HELY- ÉS JÖVŐKERESÉSRŐL – JÓKOR? MEGFELELŐ IDŐBEN? – MEGRENDELHETŐ!


ATYHA MEGKÖSZÖNI
A HATÁROKON ÁTÍVELŐ ÖSSZEFOGÁST!