ALSÓSÓFALVI FELVÉTELEK A MÚLT SZÁZADBÓL
Szerző: Admin
ALSÓSÓFALVI FELVÉTELEK A MÚLT SZÁZADBÓL
Egy-egy régi képet nézve sokszor ámulunk azon, hogy egyáltalán megmaradt, átvészelt sok évtizedet, aránylag épségben vagy szinte sértetlenül. Bizonyára rengeteg fényképfelvétel tönkrement, elkallódott bizonyos nehéz időkben, amelyet az alsósófalvi faluközösség is megszenvedett. Ilyen volt az első világháború, az Amerikába vándorlás, a két világháború között a fiatalok gyakori munkakeresései a nagyvárosokban, majd a második világháború, menekülések, kulákság, kollektivizálás, ipartelepekre való vándorlások.

Manapság azok, akik már nem ismerik a felvételeken szereplőket, mert nem élnek, mert Amerikába vándoroltak, mert a harctereken estek el vagy a világ távoli tájain élnek, mint a fészekből kiröppent madár, talán nem fognak a felvételekhez ragaszkodni még akkor sem, ha rokonról, ismerősről lenne is szó.

Ugyanis a felgyorsított világban inkább arra biztatnak, hogy előre nézzünk. Figyeljünk, döntsünk, alkalmazkodjunk. Ne hátrafele pillantgassunk. Pedig milyen megdöbbentő hatásúak ezek az alsósófalvi képek, főleg egymás mellé helyezve! Még azokra is hatással vannak, akik nem kötődnek a felvételeken szereplő személyekhez, helyszínekhez. 
 
 
Nem túlzás, ha úgy fogalmazunk: üzenetek a múltból. Száz évvel ezelőttről, illetve a közbeeső időszakból. Tudósítások egy-egy eseményről, alkalomról, többsége azonban családi kép, a pillanat megragadása és megörökítése a következő nemzedékek számára.

 

Talán azt sem kellene elfelednünk, hogy évtizedekkel ezelőtt a személyekről készített felvételek egyrészt emléktárgyként szolgáltak: barátoknak, barátnőknek ajándékba, éppen a barátság jeleként. A nagyvárosokban szolgáló leányok, legények fiatalkori képei nagyrészt ilyen módon és céllal készültek. A csoportképek is emlékképek voltak. 

A második világháború idején a családok megörökítése a fényképeken azért vált fontossá, mert a férfiak jórészt katonák lettek és falujuktól messzi elkerültek. A csonkán, férfiak nélkül maradt családok pedig a háború idején azért fényképeztették le magukat, hogy a fronton harcoló családapáknak elküldhessék a család képét, hiszen évek óta nem látták egymást. Ez utóbbira is van példa ezen a kiállításon, a felvétel mellett olvashatjuk a kép hátáról lemásolt magyarázó szöveget is.

Nem célunk szigorú rendszerbe szedni a régi felvételeket keletkezésük, annak oka és célja szerint, csupán a kiállított felvételek okán utalok erre.

A látvány mellett nem utolsó szempont ezeknek a fényképeknek a dokumentum értéke. Ezért is kerülhetnek most a figyelem középpontjába. Elsősorban családtörténeti kutatásokat segíthetnek, de az öltözet és a környezet számos apró információt megőrzött.

A férfiak, elsősorban legények harisnyáján megjelenik a zseb körüli dísz és a székely harisnyát kezdi felváltani a nadrág. A városon szolgáló legények némelyike megőrizte otthoni viseletét, a korra jellemző karmantyúval, színes csuklómelegítővel. Mások azonban a polgári viseletet választották, mint az 1960 körül lefényképezett hajnalozó legények, akik már nem népviseletben köszöntötték fel a lányokat. Látunk olyan háborús veteránt, kilenc kitüntetéssel, aki az egyszerű harisnya fölött zakót viselt a negyvenes években. Ugyanebből az időből való konfirmandusok viselete eléggé vegyes: a köznapi, népi viselet mellett a 13 éves legénykéknek polgári ünneplő ruhájuk is volt már.
 

Egyik-másik felvétel keletkezését éppen a ruházat alapján lehet időzíteni, ha az évszámozás hiányzik róla. De még az egészen kicsik, az óvodások 1932-es felvételén vagy a kisiskolásokén is látható, hogy a legkisebbek ruhája általában a nagyokénak a leutánzásaként készült. Az idegen hatásokról a csőszök ruházata árulkodik.

A nők ruházata ennél változatosabb. A népviselet a polgári viseletdarabokkal nem csupán a szolgálólányoknál keveredett, hanem a sófalvi felvételeken is. Az, amit most mi keveredésnek nevezünk, tulajdonképpen átmeneti időszak az öltözetükben. 
A ruházat különben nem egyedüli szempont a felvételek dokumentum értékének viszonylatában. A mai nézőnek talán az is feltűnik, hogy alig van köztük eseményfotó, ellesett pillanat, ám a kiállítási anyagba ilyeneket is látunk.

A konfirmálók, a színjátszók vagy háborús nővérképzősök csoportképe közvetve is arról árulkodik: nem kis létszámú település volt Alsósófalva. 

Bár tudjuk, hogy ez a képválogatás csak felvillanthatja az elmúlt évtizedek alsósófalvi mindennapjainak, ünnepeinek hangulatát, mégis többféle alkalommal és céllal készített felvételek közül válogathatott Balázs Ödön, szerencsés módon. Az emberi élet, egyének és családok, valamint a közösség ünnepi pillanatai mellett köznapinak számító alkalmakkor is fényképezkedtek. Tudjuk, hogy egy ilyen esemény nem volt gyakori az akkori emberek életében, ám értékes lenyomatai az akkori időknek és körülményeknek az utódok számára. 

 

Családi képek, lakodalmak, szüreti bálok, konfirmációk, hajnalozás, hesspávázás, farsangbúcsúztató, színielőadás emlékképei sorakoznak egymás mellett.



A kiállításon látható felvételek Pál Lídia viseletkészítő és Fülöp Noémi tanítónő gyűjteményéből származnak, illetve a parajdi Serényi János egykori iskolaigazgató saját felvételei. Nyilvánosan is köszönetet mondunk nekik önzetlen segítségükért. A Haáz Rezső Múzeumnak és személyesen Miklós Zoltán igazgatónak pedig megköszönjük, hogy ezen a helyszínen tehetjük hozzáférhetővé a kinagyított alsósófalvi felvételeket. A múlt század képi üzeneteiből válogatva állt össze ez a kiállítás, Balázs Ödön fotográfus válogatásában, aki ugyanakkor a digitális feldolgozást is végezte.

P. BUZOGÁNY ÁRPÁD


FELADATOKAT ADTUNK EURÓPÁNAK


MEGJELENT – REGÉNY A HELY- ÉS JÖVŐKERESÉSRŐL – JÓKOR? MEGFELELŐ IDŐBEN? – MEGRENDELHETŐ!


ATYHA MEGKÖSZÖNI
A HATÁROKON ÁTÍVELŐ ÖSSZEFOGÁST!