GYÓGYÁSZATRÓL, JÖVŐKÉPRŐL, TITKOS BELSŐ GPS-RŐL
Szerző: Admin
GYÓGYÁSZATRÓL, JÖVŐKÉPRŐL, TITKOS BELSŐ GPS-RŐL
Amint azt a korábbiakban is jeleztük, kétnapos rendezvénysorozat keretében emlékeztek meg Székelyudvarhelyen a tavaly elhunyt Dr. Szentannai Dénes (1953-2018) fül-orr-gégész főorvosról. A programok fővédnöke Prof. Dr. Kásler Miklós, az Emberi Erőforrások (EMMI) minisztere volt, védnökök pedig Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet (NSKI) elnöke és Lukács Antal, a székelyudvarhelyi Városi Kórház főigazgatója voltak.

A szervezők úgy gondolkodtak, hogy felidézik a túl korán eltávozott orvosdoktor gyógyítói munkásságát, s emellett teret szentelnek Székelyszentmiklósnak, a kis nyikómenti tekepülésnek is, amelyhez a Szentannai-család idestova majd’ fél évezrede kötődik. Pénteken emléktáblát avattak a fül-orr-gégészeti osztály bejáratánál – a régi kórházépületnél, amelynek felújításáért és korszerű felszerelésekkel való ellátásáért aktív éveiben Szentannai doktor elévülhetetlen érdemeket szerzett –, ugyanakkor egy másik plakettet is elhelyeztek a főbejárat jobb oldalán, amellyel a korábbi nyugalmazott főigazgató, a ma életének 88. évében járó dr. Mátyus András elévülhetetlen érdemeit idézik az odalátogatók és a gyógyulni vágyók számára.



Az emlékkonferencia résztvevői a Városi Kórház konferenciatermében


Túl az emlékállításon, 11.00 és 13.00 óra között, majd az avatóünnepség és az ebéd után, 15.15 és 18.30 között színvonalas előadásokat hallgathattak meg az érdeklődők a fül-orr-gégészet, illetve a fej- és nyaksebészet tárgyköréből. Jelen voltak a hazai és a magyarországi szakirányú gyógyászat klinikai és egyetemi szaktekintélyei, akikkel Szentannai doktor már az 1980-as évektől kezdődően munkakapcsolatokat épített ki, egyrészt saját tájékozódása, másrészt az általa vezetett osztályon továbbképzett kollégák számára, valamint az utódok kinevelése céljából. Ily módon vált országosan ismert szaktekintéllyé vált, így fejleszthette arra a szintre a fül-orr-gégészetet, illetve a fej- és nyaksebészetet a székely anyavárosban, hogy az egykor szerény műszerezettségű osztályon ma korszerű eszközök állnak rendelkezésre, és olyan tudású szakemberek diagnosztizálnak, illetve műtenek, akik világszínvonalon dolgoznak és újításokat vezetnek be az elvégzett kezelések vagy az operációk során.



A plaketteket Zavaczki Walter készítette






Mivel a Szentannai-család az elmúlt századokban ezernyi szállal kötődött a Nyikó-mentéhez – az eredetileg marosszéki származású nemzetség dokumentáltan 1570 körül tűnik fel ezen a vidéken, számos nemzedéken át katona-, majd jeles kisbirtokos- és értelmiségi családként szolgált –, a folytonosságot őrizendő, Szentannai doktor is ragaszkodott családi örökségéhez, szépen felújította és gondozta a szülői házat, annak környezetét, de lehetősége szerint mindig segítette a falut és az egyházközséget, érdekelte a falusi ember sorsa és a jövő építése. Nem csupán szülőfaluja sorsa, hanem a tágabban értelmezett környék jövője is aggasztotta.


 

A Szentannai-ház és környezete az emléktábla felavatása előtt

Székelyszentmiklósnak ma mintegy 30 állandó lakosa van. Annak dacára, hogy félreeső településnek számít, van aszfaltútja, vízhálózata, gépkocsival a községközponttól, Siménfalvától 3  (1,5 km), Székelyudvarhelyről 20 perc alatt (23 km)lehet oda eljutni. A jövőre vonatkozóan az sem kizárt, hogy éppen a kedvező természeti környezet, a rendelkezésre álló felbecsülhetetlen javak – a csend, a jó levegő, a biodiverzítás – képezhetik majd azok számára a megfelelő életteret, akik felfedezik ezt a miliőt, ismét hazatalálnak, és dolgozva, helyben kamatoztatva a tapasztalataikat, itt teremtenek maguk és családjuk számára egzisztenciát.





 

A falu értékeit – múltját, jelenét és jövőjét – felmutató előadások hangzottak el a helyi unitárius templomban. Lőrinczi Lajos lelkész, a székelykeresztúri unitárius egyházkör esperese hirdetett igét, beszélve saját életútjáról is, hiszen immár több mint húsz esztendeje szolgál ezen a vidéken, és egyaránt látja a negatívumokat, de a biztató jeleket is. Sepsiszéki Nagy Balázs néprjazkutató, aki maga is hasonló településen, az Úz-völgyében levő Csinódon él, Székely falu – múlt, jelen, jövő címmel tartott előadást.


Sepsiszéki Nagy Balázs

Dr. Szabó Árpád Töhötöm Együttműködés a falusi társadalomban: a kalákától a szövetkezetekig cím mentén vázolta a fel az egykori és a lehetséges stratégiákat. Dr. Kandikó József egyetemi tanár (Edutus Egyetem, Székelyudvarhelyi Egyetemi Központ) A székely falu sorsa című előadásában egy, a mostani alkalomra felállított mérlegen, kockákkal szemléltette azokat a tényezőket, amelyek ma befolyásolják a vidék sorsát a Székelyföldön. Mintegy harminc ilyen „vektort” említett, amelyek hol negatív, illetve hol pozitív hatással bírnak, és végül úgy látszott, hogy a biztató jelek képesek lehúzni, vagy legalább ellensúlyozni a negatívum ballasztját. A negyedik – ezt a részt záró – előadást Mihály János történész, az NSKI munkatársa tartotta, dióhéjban összefoglalva a Szentannai-családhoz kapcsolódó levéltári kutatásait.


Dr. Kandikó József egyetemi tanár úgy véli.
hogy a pozitív tényezők erősödtek 
 
A templomi szertartást és a rögtönzött konferenciát követően a helyi viszonyok között igen népesnek számító résztvevők tömege a közelben levő Szentannai-házhoz ment, ahol leleplezték a jeles orvos emléktábláját.

„Igen szerencsés megoldást találtunk – mondotta Szász Jenő NSKI elnök –, ha már a doktor úr fizikai értelemben nem is lehet velünk, most gondoskodtunk arról, hogy az emlékállítás által jelképesen velünk lehessen a továbbiakban. És fel is nézhessünk rá.
 

 
 


Szász Jenő, az NSKI elnöke



 
A stilizált arcképet Nagy János (1935) felvidéki szobrászművész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja készítette, akinek munkásságát Szentannai doktor is nagyra becsülte és ismerte; a plakettet pedig egy kisebb kapura helyeztük el, amelyet Demeter István, az a székelyudvarhelyi mester faragott, aki a ház előtti nagyobbat is készítette pár éve a Szentannai-család megbízásából. Ily módon ez az általunk hozzáadott szerény érték egyben a Kárpát-medencében élő magyarok együvé tartozásának is a szimbóluma lehet.”
 
 
A közebéd előtt Török Ferenc, Székelyudvarhelyen élő képzőművész mutatta be a helyi művelődési házban lévő színpadi függönyt és azt a színpadképet, amelyet a helyi fiatalok a második világháborút követően készíttettek Ipó László (1911-1991) székelykeresztúri festőművésszel, s amelyet most a falusiak felkérésére, az NSKI támogatásával restaurálhatott. A kultúra helyi hajléka, bár szerény – hiszen a falu fénykorában sem éltek itt 200 főnél többen –, de nyitva áll, várja a hazatérőket és a vendégeket…

Valaki megjegyezte, hogy ebben az épületben – valamikor a hetvenes évek végén – épp Szentannai Dénes és felesége esküvőjekor lakodalmoztak legutóbb… Ideje lenne visszatérnie a szépnek és a jónak, a szebb jövőnek, amelyről annyi sok szó esik e digitalizálástól áthatott és fertőzött ezredév-előben, amikor oly sokan keressük a helyünket a nagyvilágban, és hol találjuk, hol nem…
 











 

P.S. 

Úgy alakult, hogy taxival kellett eljönnöm Székelyszentmiklósról. Amikor felhívtam a diszpécsert, mindjárt mondtam, hogy Siménfalva felé küldje az autót. Jöjjön ki a gépkocsi a felső faluvégén, míg meglátja az elágazást: a jobboldali út Nagymedesérre, a baloldali Szentmiklósra visz. Vélhetően a székely anyavárosban szocializálódott, tökéletesen „urbanizált” hölgy lehetett az illetékes – nem hinném, hogy Kolozsvárról, vagy Budapestről látnák el itteni minimálbér fejében a call-center szolgáltatást –, mert a lelki GPS-ében nem volt meg neki ez a falu. Mind Miklósfalvát emlegetett, amely tudvalevőleg ugyancsak aprócska falu, de egy-két dombbal odébb található, túl a Nagyküküllőn, Felsőboldogfalván alul... Szóval: jók ezek a találkozások… Sokakat segíthetnek a hazavezető gondolatokban. És táj-, illetve térképismeretben.   
 

Címkép: Polgárportál.hu

A szövegközi képeket a szerző készítette

    
Simó Márton
 


TÁMOGASSA ADÓJA
2%-VAL AZ
ÉLŐ SZÉKELYFÖLD
EGYESÜLETET!
CIF: 36825602
Asociatia "Secuimea Vie"
537061 Atia nr. 127,
Jud. Harghita